Gyermekek tudásátadásának feltérképezése

2020.5.28.

Jelen kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy óvodáskorú gyermekek hogyan adnak át tudást másoknak, különös tekintettel a tudatelméletnek ebben betöltött szerepére.

A tudatelmélet egy olyan készség, amely által képesek vagyunk arra, hogy megértsük és megmagyarázzuk az egyének viselkedését, a szociális interakciókat, illetve az emberek mentális állapotait (úgy, mint az ismereteket, a gondolatokat, a hiedelmeket, az érzelmeket, a vágyakat és a szándékokat). A korai években a gyerekek már felismerik a tanítás szándékosságát, illetve mások mentális tartalmainak monitorozása által az ismereti különbségek, hiányosságok is világossá válnak számukra. Vizsgálatunkban érdekes megfigyelési szempont volt, vajon befolyásolja-e a tanítást a testvéri sorrendben betöltött pozíció, mivel a szakirodalmi háttér alapján a testvérek száma és az, ha a gyermek a legfiatalabb a családban, támogatja a tudatelmélet kibontakozását.

A vizsgálatban egy golyópálya nevű építőjáték használatát tanítottuk meg a 3.5-4.5 év közötti résztvevőknek videóanyag bemutatásával, majd a gyakorlatban is egy vizsgálatvezető segítségével. A gyermekek ezt követően a tanuló után a tanító szerepkörébe kerültek azáltal, hogy nekik kellett megtanítani a játék működését egy beépített személynek. A tanítás, mint megismerési forma a tudatelméletre épül, ezért két különböző vizsgálati helyzetet hoztunk létre, annak érdekében, hogy megtudjuk, a tanítás minőségét és mennyiségét befolyásolja-e, hogy a tanítandó személy vélhetően mennyi előzetes tudással rendelkezik az eszközről. Az első helyzetben a beépített személy csak a tanítás fázisa után jött be a szobába, a második feltételben viszont ő is végignézte azt, ahogyan a gyermeknek megtanítják a játékot.

Vizsgálatunk során tendenciaszerűen megfigyelhető volt a tanítási formában való modellkövetés, a tudásátadás szükségességének megértése, valamint a különbségek megnyilvánulása a két helyzetben. A vizsgálatban résztvevő legtöbb gyermek követte a modellt a tanítás során: a verbális kommunikáció és a mutatás formájának használata is megjelent, amelyhez a legtöbb sikeres végrehajtás is kapcsolódott. A két feltétel tekintetében úgy tűnik, hogy a játék működésének megtanítása sikeresebb volt, amennyiben a beépített személy később csatlakozott. Előfordulhat, hogy így a gyermekek nagyobb hangsúlyt fektettek a tudás átadására, valamint a tanítás folyamatára, mint amikor végig egy helyiségben tartózkodtak a tanítandó egyénnel. Emellett ebben az esetben nagyobb mértékben megjelent a modell által bemutatott verbális kommunikáció és mutatás alkalmazása, illetve az eszközhasználat felismerése is a másik feltételhez képest. Érdekes eredmény lehet a gyermek által betöltött testvéri pozíció és a sikeresség közötti kapcsolat is: egyrészt valóban azon gyermekek tanítottak a legsikeresebben, akik a legfiatalabbak voltak a testvérsorrendben, másrészt ez az egykék csoportjára is igaz volt.

Már a korai években erőteljesen jelen van a tanulásra és a tanításra való igény is, amely feltételezi a különböző tudástárak felismerésének meglétét. Jelen kutatás eredményei megerősítik a tudatelmélet jelenlétét és alkalmazását a tudásátadás során a korai években. A gyermekek tanítási folyamatainak vizsgálata számos potenciális lehetőséget rejt; segíthetne megérteni kognitív képességeik fejlődését, ami egy lépéssel közelebb vinne a gyermekekről alkotott tudástárunk bővüléséhez.



Az összefoglalót írta: Ungi Denise

Kapcsolat

ELTE Babalabor



1064 Budapest,

Izabella utca 46.

(+36) 30 806 3000/5654

elte.babalabor@gmail.com

babalabor@ppk.elte.hu