Magyarországon nem új jelenség, hogy kevesebb gyerek születik, mint ahányan meghalnak, de 2025 őszén a statisztikák egy újabb lélektani határt jeleznek. A KSH előzetes adatai szerint 2025 októberében 5 979 gyermek jött világra, miközben 10 333 ember hunyt el, vagyis a természetes fogyás egyetlen hónap alatt 4 354 fő volt.

Január és október között összesen 60 304 születést és 102 748 halálozást regisztráltak, így tíz hónap alatt 42 444 fővel lettünk kevesebben. Ez a csökkenés elég volt ahhoz, hogy a január 1-jei 9 539 502 fős népesség 9,5 millió alá essen, amire 1952 óta nem volt példa.

Születések száma Magyarországon 2025-ben: mit mondanak a számok?

Az októberi adatok önmagukban is aggasztóak, de igazán akkor látszik a folyamat súlya, ha az egész évre kitekintünk. A 2025. január–október közötti időszakban:

• az élveszületések száma 60 304 volt, ami 7,1 százalékkal kevesebb, mint 2024 azonos időszakában
• ugyanebben az időszakban 102 748-an haltak meg, 2,2 százalékkal kevesebben, mint egy évvel korábban
• a születések és halálozások különbsége, a természetes fogyás így 42 444 fő lett, 5,7 százalékkal kedvezőtlenebb, mint az előző év hasonló időszakában
• a teljes termékenységi arányszám (hány gyereket szül átlagosan egy nő élete során) 1,31-re csökkent az egy évvel korábbi 1,39-ről

Októberben ezer lakosra mindössze nagyjából 7,4 élveszületés és 12,8 halálozás jutott, vagyis a természetes fogyás 5,4 fő volt ezer lakosonként. Ez messze elmarad attól, ami a népesség szinten tartásához szükséges lenne.

A demográfusok gyakran a teljes termékenységi arányszámmal dolgoznak. A népesség hosszú távú stabilitásához nagyjából 2,1-es érték kellene, ezzel szemben Magyarországon a friss becslés 1,31-et mutat, ami tartósan csökkenő népességet vetít előre, ha nem változik a trend.

Fontos látni azt is, hogy a mostani visszaesés nem egyszeri megingás: a születésszám szinte az egész évben alacsonyabb volt a tavalyinál. Volt időszak, amikor 10–12 százalékkal kevesebb gyerek született, mint az előző év azonos hónapjaiban.

Hosszabb távú trendek: fogyó népesség egy öregedő országban

Ha nem csak az idei számokat nézzük, hanem az elmúlt évtizedeket, egyértelmű csökkenő pálya rajzolódik ki. A rendszerváltás után a termékenység meredeken esett: a 90-es évek elején még közel 1,9 gyerek jutott egy nőre, 1999-re ez az érték 1,28-ra süllyedt, és sokáig 1,3 körül ingadozott.

A 2010-es években a családtámogatási intézkedések és adókedvezmények hatására volt némi emelkedés, a termékenységi ráta 1,5 közelébe kúszott, de tartós fordulat nem történt: néhány év stagnálás után ismét lefelé indult a mutató, és ma újra látványos visszaesést látunk.

A népességszám alakulása jól mutatja, hová vezet ez a folyamat. Nemzetközi előrebecslések szerint:

• 2010 körül nagyjából 9,9 millióan laktak Magyarországon
• 2020-ra ez 9,6 millió körülire csökkent
• 2030-ra 9,2 millió alá, 2050-re pedig 8,3 millió közelébe eshet a lakosság száma, ha a jelenlegi trendek fennmaradnak

A mostani, 9,5 millió alá eső népességszám tehát nem váratlan sokk, hanem egy hosszabb folyamat újabb állomása. A születésszám tartós csökkenése mellett a társadalom gyorsan öregszik: egyre több az idős ember, miközben a fiatal, aktív korúak aránya csökken. Ez közvetlenül érinti a munkaerőpiacot, a nyugdíjrendszert és az egészségügy fenntarthatóságát is.

Nem csak magyar jelenség ez: az Európai Unióban 2023-ban átlagosan 1,38 gyermek jutott egy nőre, ami történelmi mélypont, és az EU egészében is rekordmértékben esett vissza az újszülöttek száma. Magyarország azonban az utóbbi évek visszaesésével már nem lóg ki pozitívan az uniós mezőnyből, sőt, a friss hazai adatok inkább az európai átlagnál is gyengébb termékenység irányába mutatnak.

Mi áll a születések számának csökkenése mögött?

A demográfiai folyamatoknak ritkán van egyetlen oka, inkább több, egymást erősítő tényező áll a háttérben. Magyarországon a születések számának csökkenését nagyjából ugyanazok a hatások mozgatják, mint Európa jelentős részén.

Az egyik legfontosabb jelenség, hogy a fiatalok egyre később vállalnak gyereket. A tanulmányok, a karrierépítés, az anyagi biztonság keresése és a lakhatási nehézségek miatt sok pár csak a harmincas évei elején-közepén kezdi el a családalapítást. Mivel biológiailag kevesebb idő marad több gyermek vállalására, a későbbi kezdés önmagában is csökkenti az átlagos gyermekszámot.

Szintén erős hatás a gazdasági bizonytalanság és a megélhetési költségek emelkedése. Az elmúlt évek inflációja, a lakásárak és bérleti díjak ugrásszerű növekedése sok fiatalnak jelenti azt, hogy még az önálló élet megkezdése is komoly kihívás, nemhogy egy vagy két gyermek felnevelése. A mindennapi kiadások mellett a bölcsődei, óvodai ellátás, a lakhatás és a hosszú távú pénzügyi tervezés egyaránt kockázatosnak tűnhet.

Társadalmi szinten is változnak az elvárások: a szülőség ma gyakran „projektként” jelenik meg, amelyre „mindent készre” szeretnének megteremteni a párok. Ez önmagában nem negatív, de a túlzott perfekcionizmus és a félelem attól, hogy „nem lesz elég jó” az anyagi háttér vagy az idő, könnyen halogatáshoz vezet.

A kivándorlás szintén fontos tényező. Az elmúlt másfél-két évtizedben százezrek próbáltak szerencsét Nyugat-Európában. Közülük sokan a külföldi letelepedés során vállalnak gyermeket, így a statisztikailag „magyar gyerek” valójában már nem Magyarországon jelenik meg a születési adatokban.

Végül sok szakértő kiemeli a jövővel kapcsolatos bizonytalanságot is: geopolitikai feszültségek, háborúk, klímaválság, gyors technológiai változások, a jóléti rendszerek jövője – mind olyan tényezők, amelyek tudat alatt is befolyásolják, hogy ki mennyire mer hosszú távra tervezni családalapításban.

Milyen lépések segíthetnek, hogy több gyermek szülessen?

Mivel a születések száma sokféle tényezőtől függ, önmagában egyetlen támogatási forma ritkán elég. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a stabilabb demográfiai helyzetű országok általában átfogó, egymást kiegészítő családpolitikai eszköztárat alkalmaznak.

Kiemelt kérdés a kiszámíthatóság. A családtámogatások, adókedvezmények, lakhatási programok akkor tudnak igazán bizalmat építeni, ha a fiatalok nem csak néhány évre, hanem évtizedes távlatban is számíthatnak rájuk. Az állandóan változó rendszerek, szigorítások, átírt feltételek inkább óvatossá teszik az embereket.

Ugyanilyen fontos a munka és a család összeegyeztethetősége. A rugalmas munkaidő, a részmunkaidős lehetőségek, a távmunkát támogató szabályozás és vállalati gyakorlat mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekvállalás ne jelentsen automatikusan megugorhatatlan karrieráldozatot – különösen az anyák számára.

A bölcsődei és óvodai férőhelyek, illetve azok minősége szintén kulcstényező: ha a szülő biztos lehet abban, hogy a gyereke jó helyen van napközben, bátrabban vállal munkát, és kevésbé érzi úgy, hogy választania kell a munka és a család között.

Lakhatás terén a kisgyermekesek számára elérhető bérlakásprogramok, kedvezményes bérlemények vagy átlátható, hosszú távú hitelkonstrukciók nyújthatnak segítséget. A nagyon magas önerőigény és a bizonytalan kamatkörnyezet sokaknak egyszerűen lezárja a saját otthonhoz vezető utat.

Végül sok múlik az általános társadalmi légkörön is: mennyire érezzük azt, hogy gyereket vállalni „hozzáad” az életünkhöz, mennyire kapnak megbecsülést a szülők, és mennyire támogatja a környezet azt, aki két-három gyereket szeretne, de még keresi hozzá az anyagi és lelki biztonságot.

Mit üzennek a születési adatok Magyarország jövőjéről?

A legfrissebb statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy Magyarország népessége gyors ütemben csökken, és a születések száma jelenleg messze nem elegendő a népességszám szinten tartásához. A 9,5 millió alá eső lakosság nem egy véletlen törés, hanem egy évtizedek óta tartó tendencia következő állomása, amelyet rövid távon még a kedvezőbb migrációs egyenleg sem tud teljesen ellensúlyozni.

A számok mögött azonban nem pusztán rideg statisztika van, hanem nagyon is hétköznapi tapasztalatok: bizonytalan megélhetés, nehezen elérhető lakhatás, sokszor túlterhelt szülők és egy jövő, amelyet sokan kiszámíthatatlannak látnak. Ha a születések száma hosszabb távon is ilyen alacsony marad, az a munkaerőpiacot, a nyugdíjrendszert, az egészségügyet és a helyi közösségek életét egyaránt átalakítja majd.

A demográfiai folyamatok lassan mozdulnak, de éppen ezért minden döntésnek, amely a fiatalok életét, a családalapítás feltételeit és a társadalmi biztonságérzetet érinti, hosszú távú hatása van. A születések száma nem csak arról szól, hány baba születik egy adott évben – arról is képet ad, mennyire bíznak az emberek a saját és az ország jövőjében.